Magasszárú hócipőkben, ipari gumicsizmákban tocsognak a színészek az Asbóth utcai Sirályban. Medencében játsszák Csehovot, akárha mindazon elpicsogott könnyet, amit 101 év óta elsírtak a Sirály előadásain, Alföldi Róbert fölfogott volna a színpad helyetti ipari vályúba. A rendező megfordította a kínosan kényelmetlen, kamaraszínháznak nevezett raktár rendjét: ahol máskor nézők ülnek, ott folyik a játék, az elcsatolt játéktér mélyére utászhídon közlekedhet a nagyérdemű. Sok rikító változtatás látható az előadásban. Mása, Pokorny Lia érdes-indulatos alakításában nem tubákol, de kokaint szippantgat; vedeli a szeszeket megfeneklett élete kárpótlására. Arkagyináról eredetileg azt mondják, hogy világos blúzokat visel. Bartha Andrea tervező kék, piros, sárga similabdának öltözteti rendezői utasításra Vári Évát, aki ilyenformán nem diadalmakat megért drámai hősnőnek, inkább harmadosztályú vidéki kabarék nyugdíjas komikájának látszik. Trepljov, az író laptoppal kezében jegyezgeti benyomásait. A számítógép orosz-kék. Igaz, akkorra már valamennyi szereplő belekékült a koncepcióba. Kék ruhában, kék arccal járnak-siránkoznak. Samrajev jószágigazgató (Jakab Csaba) nem a lovakkal takarékoskodik, az autók benzinjével fukarkodik. Dorn a Csárdáskirálynőből énekelget. Vele dalol az egész színpadi világ.