"Sosem szerettem Shakespeare-t. Most még kevésbé!" - mondta a szünetben egy premier-puccos úr mögöttem a kaposvári nézőtéren. A Titus Andronicus előadásának első része megindította a közönséget. Szünet után kiderült: harmadával megfogyatkoztunk. A római tábornokot némi tizenkilences veterán-vöröskatona beütéssel adó Bezerédi Zoltánnak nyílt színen levágják jobb karját. Lavinia leányát (Bodor Erzsébet) ketten megerőszakolják, és hogy el ne mondhassa a merényt: kivágják nyelvét, csonkolják karját. Ruhaujja végén ezentúl kifityeg két csont, közepén kilóg a velő. Bodor Erzsébet szájából sugárban ömlik a vér. Brekegve-bugyborékolva artikulálatlan hangokat hörög elő szerepe második felében. Pohárnok Iván, Szabó Mária, Kis István tervezők élvezettel és leleménnyel gondoskodtak róla, hogy Shakespeare rémdrámájának nyíltszíni lemetéléseit megjelenítsék változatos borzalmakkal. Artériákból spriccel a vér. A baltával lefejezettek kobakjait lucskos kendőkben hempergetik. Levágott karral sétafikálnak. A nagyszámú lemészárolt nyaki üteréből bugyog a piros lé, befest testet, padlót. Refrénszerűen jön négy leány bádogvedrekkel, eltakarítja a történelmi szennyet, a békétlenség pocsétáit, a bosszú és a viszontkegyetlenkedés nyomait.