Méltányosak vagyunk-e a színészhez? Nem sérti-e a kritika aránytalanul a színházi népet, amikor a tehetségtelenek munkája láttán arra utal, hogy képességeik némileg korlátozottak? Nem vad kegyetlenség nyilvánosság előtt megszégyeníteni a lustákat, fölkészületleneket, dolgukat hitványul tevőket? Gondol-e a kritikus arra, milyen nehéz színre menni a megjelent elmarasztaló bírálat napján, amikor föltételezhetően az esti nézők olvasták az újságot, de legalábbis hallottak az írás megjelentéről? Nem járna-e a színész személyiségi jogainak legalább akkora védelem, mint egy besurranó tolvajnak, anyagyilkosnak, akit a sajtóban családneve kezdőbetűjével írnak ki?