Hamvai hasznosítja drámairodalmi elődeit. Márton partjelző olyan aggodalmas félleistunggal keresi elkallódott sípját, mintha egy Labiche-komédiában bukdácsolna. Valósággal ibseni szimbólum, hogy partjelzőként ért legmagasabbra életében. Külvárosi népek lepusztultságát mutatja Hamvai, amit Karinthy Ferenc, Moldova, Fejes és Spiró hozott a magyar színháznak. De nem magnetofonnal hallgatta ki a közbeszédet. Beszereli az abszurdok párbeszédleleményeit is, de nem az abszurd és megismerhetetlen világ, hanem az élhetetlen élet kifejezésére. Túl elődjein, de nem nélkülük: új teatralitást kínál. Újfajta realizmust. Világatlasszal parádézik, holott háromszor, ha kitette Újpestről a lábát. A partjelző korunk ellenhőse.