Kismester. A mester a nyomatékos itt. Irodalmi párhuzammal szólva: novellista, de a Maupassant, az Antosa Csehov, a Nagy Lajos bordájából. Minden színrelépése igazolja Sztanyiszlavszkij egykoron agyonidézett, mára elfeledett aranymondását, miszerint: nincs kis szerep, csak kis színész. Néhány évig kabarékban dekkolt. Örült, hogy másodikán gázsit kap gázszámlára, marhafartőre és új fehér ingre, nemhogy Hamletről ábrándozott volna. Néhanapján föltűnt a televízióban; egyszer Alfonzó partnere volt valami tréfában. Nem is játszótársa, hanem ahogy az artistavilágból a színészeti szórakoztatóiparba átment a kifejezés: untermannja a nagy bohócnak. Talán egy sakkmeccset játszottak. Nemzetközi nagymesterek módján. Gera nem is végszavazott. Végig néma volt, de arca retorikusan beszédes tudott lenni ebben a nem-szerep szerepecskében is. Töprengett. Aggódott. Izgult. Láthatatlanul is körmét rágta. Élete döntő küzdelmét asszisztálta. Élete sorsdöntő szerepét alakította.