Mikszáth Kálmán – parlamenti tudósítóként először, később országgyűlési képviselőként – a nyolcvanas években írta, egyszer álnéven, máskor saját nevén, híres karcolatait a kiegyezés korának magyar országgyűléséről, a tisztelt Ház folyosóján, a pártklubok kártyaszobáiban szerzett értesüléseit alakítva csattanós, anekdotikus történetté, egyszersmind azonban szarkasztikus bírálattá is. Mikszáth valósággal föltérképezte a korabeli magyar valóságnak ezt a különös darabját; nemcsak a történelemből ismert államférfiak és politikusok, nemcsak Deák Ferenc, Tisza Kálmán, Szilágyi Dezső jelennek meg e gyűjtemény lapjain, hanem a kevésbé vagy egyáltalán nem ismert kis politikus törtetők, a megyei és állami hivatalok furcsa figurái is, idétlen bürokraták, ügyeskedők és szélhámosok, csempészek és sikkasztók, ravasz opportunisták, ostoba akarnokok, köpönyegforgató alamuszik – vagyis a századvég politikai és hivatalnoki életének sok jellemző alakja.