Titokzatos kert közepén, egy titokzatos toronyépületben él a Kisasszony; az ő sejtelmes és meseszerű alakja körül mint láthatatlan tengely körül mozognak a Nieto teremtette forgószínpad nagyon is valóságos figurái: a sokgyerekes középpolgári család vásottan hancúrozó kölyökhada, az álmatag, humanista tanár apa, a társadalmi szenilitás kiábrándító jegyeit magukon viselő arisztokraták, a jogaikért küzdő és szenvedő városi szegények, a falangista nevelőintézet hátborzongatóan élményszerű figurái, a diktátorszabású direktor, a spionlelkű oktatók, a hatalomhoz törleszkedő, botcsinálta fűzfapoéta s az emberség és az emberi értelem parancsára a nyílt lázadást is vállaló diákok. Az átfogó tablóvá táguló, lenyűgöző költői erővel megírt regény egy spanyol kisváros egyetlen napjának történetébe ágyazva a század nagy kérdését, a diktatúrák, esetünkben – a hetvenes évek elejének Spanyolországában vagyunk – az önmagukat túlélt diktatúrák lélektanának kérdését vizsgálja.