Zolnay könyvében sokat árul el ugyan a kutya belső világáról, még többet azonban az emberekéről, legtöbbet pedig – természetszerűleg – önmagáról. A kutyával kapcsolatban meg emberi sorsokon keresztül mindig a legsúlyosabb emberi gondról beszél: a szeretetről (hisz „erről tudunk a legkevesebbet” – mondja ő maga) és a gyűlöletről, a születés és az élet csodájáról, a halál elfogadhatatlanságáról, a magányról, az egyedüllét képtelenségéről, a közösség utáni vágyról s az égi és földi hatalmaknak való kiszolgáltatottságról.