1903. július 18-án született Zsámbékon, és 1982. január 28-án halt meg Budapesten. Egyetemi tanulmányait 1922 és 1927 között a Budapesti Műegyetemen végezte, 1927-ben kapott vegyészmérnöki oklevelet. 1930-ban doktori címet szerzett, 1941-ben „Szénhidrátok és glükozidok” tárgykörből habilitált, és a Budapesti Műegyetem magántanára lett. 1950-től 1955-ig a Szegedi Tudományegyetem alkalmazott kémiai tanszékének volt a vezetője. 1950. október 1-től egyetemi tanári megbízást kapott. 1951-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1958-ban rendes tagjává választották. Számos külföldi tanulmányúton vett részt: Belgium (1954), Svájc (1955), Csehszlovákia (1956), Szovjetunió (1959), Spanyolország (1960). 1949 és 1982 között tagja volt a Magyar Kémikusok Egyesületének. Több tudományos tisztség betöltésére kérték fel: tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia választott elnökségének (1958-1962), a Tudományos Minősítő Bizottságnak (1958-1962), a Kémiai tudományok osztályának (1958-1970), Szerves Kémiai Technológiai Bizottságnak (1952-1962). Tudományos munkájának elismeréséül számos kitüntetésben részesült: Kiváló Mérnök (1950), Kussuth-díj arany fokozat (1950), az Oktatásügy kiváló dolgozója (1961, 1970), Munkaérdemrend arany fokozat (1965). 1955-ben távozott a Szegedi Egyetemről, haláláig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem kémiai technológiai tanszékét vezette. Kutatómunkája során kimagasló eredményeket ért el a cukorkémia és a szerves kémiai technológia területén.