A 16-17. századi magyar történelem a nemzeti kiterjedésű konfliktusok, belső küzdelmek korszaka volt: a török-magyar-Habsburg szembenállásé, a protestánsok és katolikusok küzdelméé, illetve az abszolutista hatalom és a rendi ellenállás összecsapásaié. E vészterhes kor - vagyis a mohácsi katasztrófától Rudolfnak a magyar trónról való kényszerű lemondásáig terjedő nem egészen egy évszázad - 190 forrását tárja a történelmet tanulmányozók elé Nagy Gábor forrásszemelvény-gyűjteménye. A mű szerkezete a korszak uralkodóinak sorrendjét követi: az első rész János (1526-1540) és Ferdinánd (1527-1564) ellenkirálysága alatt keletkezett iratok sorozata; a második egység Miksa (1564-1576), a harmadik Rudolf (1576-1608) országlásának dokumentumait vagy azok részleteit vonultatja föl. A forrásszövegek mai helyesírással szerepelnek, de valamennyit részletes, lábjegyzetbe foglalt magyarázatok, kiegészítő adatok kísérik. A szigorúan vett politika-, had- és gazdaságtörténet mellett számos irat a kor vallás- és művelődéstörténetét is megidézi (Balassi Bálint vagy Mossóczy Zakariás dokumentumai, a Vizsolyi Biblia elöljáró beszéde stb.), ugyancsak teljesség igényű a válogatás földrajzi tekintetben, hiszen mind a Magyar Királyság, mind az Erdélyi Fejedelemség, mind a hódoltsági terület legfontosabb iratanyaga helyet kapott a kötetben. Ugyancsak nem volt válogatási szempont az idézett dokumentumok eredeti nyelve, tehát egyként szerepelnek magyar nyelven keletkezett, illetve fordított okiratok. Ilyen módon a forráskiadvány nem csupán a nyolcvannégy év történelmi krónikáját szemlélteti a legautentikusabb módon, de megérzékíti a kései reneszánszot, a protestantizmus térhódítását, a honi polgárosodás kezdetét. - Fontos történelemtanítási segédlet.