A Népszabadság 1967 nyarán megjelent cikke szerint: Halálra ítélt emberek járkálnak a virágzó cseresznyefák háttere előtt a Cseresnyéskért színpadán. Halottak, akik együtt halnak a régi uradalommal. Mindegyik ember zárt kozmosz, önmagukba zártan kerengenék, néha összeütközve egy bolygótárssal, de változás nélkül haladva tovább röppályájukon. Ranyevszkája nem érti testvérét, Gajev nemérti Firszet, Firsz nem érti Ranyevszkáját, az nem érti Lopajíint, Lopahin Varját, Várja Trofimovot, Trofimov Anyát, Anya Dunyását, Dunyása Jását, Jása Jepihodovot, Jepihodov Dunyását ...senki nem ért senkit, és a világból sem értenek semmit, csak megsejtenek valamit az éle fájdalmas szépségéből és a társadalom elmúlásából, de a törvényszerűségek titkok maradnak előttük…

Újságcikk, amely többek között a Cseresnyéskert (színdarab) búcsúelőadásáról ad hírt valamint tartalmazza a mű mondanivalójának (elfogult, a kommunista ideológiával átitatott elemeket tartalmazó) értelmezését, illetve az előadás kritikáját is.