Fénykép a Majolikáról. — 1912-ben alakult meg a hódmezővásárhelyi Majolikatelep, a városban élő művészek helyi kezdeményezésével és azzal a céllal, hogy a helyi fazekasság értékeinek felhasználásával iparművészeti nívójú kerámiaműhelyt teremtsenek. A telep a 40-es évek elejére magas szakmai színvonalat ért el a műszaki és technológiai fejlesztések, a termékskála bővítése, a piacszerzés, továbbá a nemzetközi kiállításokon való szereplés tekintetében egyaránt. 1950-től Majolikagyár néven folytatta a termelést. A helyi cserepes hagyományok felélesztésén alapuló szemlélettel fokozatosan népművészeti műhely alakult ki a gyárban, de folytatták az iparművészeti kerámiák gyártását is. Az ötvenes évek végén új korszak kezdődött a Majolikagyár életében, amelyet keramikusművészek tervezői tevékenysége határozott meg. Számos kiállításon mutatkozott be a gyár külföldön és belföldön egyaránt, a termelés növekedett, termékeik jelentős részét külföldi piacokra szállították. A 70-es évek elejére Hódmezővásárhelyre koncentrálódott az ország kerámiatermelésének közel egyharmada, és ez az évtized virágzó korszakot jelentett a Majolika életében. A 80-as évek első felétől már gondot okozott a piacok megtartása, a keleti áruk térhódítása, a magas anyag- és energiaárak miatt a gyár veszteséges lett, és a termelés 90-es évek végén leállt. — A felvétel a hódmezővásárhelyi levéltár fotótárában őrzött, a Hódmezővásárhelyi Majolikagyárban előállított termékekről és a gyárban folyó munkáról készült képeket tartalmazó negatív filmek egyik képkockája. A felvételek szerzője, és a negatívok eredeti tulajdonosa nem ismert. A felvételek feltehetőleg 1972-ben készültek, a Majolikagyár jubileumi kiállításához