Kiss Lajos Hódmezővásárhelyre kalauzolja olvasóit. Két kötetének lapjain ráismerünk a századforduló korabeli magyar vidékre. Ez a könyv a szegény emberek hétköznapi életéről, szokásairól, gondjairól és munkájuk örömeiről szól. Úgyszólván az egyetlen tudományos igényű, mégis művészi eszközökkel megfogalmazott híradás abból a korból, amikor a magyar agrártársadalom a modern világ feltételei közzé jutott. Kiss Lajos jól ismerte a körülötte változó világot. Maga is szegény ember volt, bár színésznek tanult, a néprajzzal egyetemi hallgatóként elkötelezett Györffy István (a későbbi jeles professzor) tanácsára már a századelőn visszatért szülővárosába és - Tornyai János meg más festők társaságában - múzeumot alapított. Eleinte csak néprajzi tárgyakat gyűjtött, de idővel - Móra Ferenc tanácsára - némi jártasságra tett szert régészeti ásatásokban is. A legtöbbet azonban mégis Vásárhely népétől tanulta. Sok feljegyzést készített, és már az első világháború korának néprajzi kiadványaiban közzétette néhány tudományos dolgozatát. Újságcikk: Népszabadság, 1981. június 11.