1953 tavaszán németórát tartanak egy Hamburg melletti javító-nevelő intézet fiatalkorú elítéltjeinek. Iskolai dolgozatot kell írniuk a kötelességteljesítés örömeiről. Az egyik növendék. Siggi Jepsen az óra végén üresen adja be a füzetét, nem tud mit írni, mert annyi emlék tolul fel benne. Végül mégis megírja a dolgozatot – amely tulajdonképpen a regény másik szála, és más idősíkban játszódik, 1932-44-ben. Siggi emlékei alapján kibontakozik a háború alatti Németország körképe, és az akkor lehetséges kétféle magatartásforma a másik két főszereplő alakjában, a rendőrében és a festőében, akit eltiltottak a festéstől, mert nem a náci ideológiának megfelelően alkotott. Siggi fiatal életének legnagyobb élménye az emberi magatartás e két mintája: a vélt kötelességét minden meggondolás nélkül teljesítő alattvalóé, és az egyén-társadalom-szabadság harmóniáját képviselő művészé.