Hetvenöt esztendős korában találkoztam először Kiss Lajossal. Lágymányosi lakásának dolgozószobájába szülőföldjét, Hódmezővásárhelyt mentette át Tornyai és Rudnay festményekben, Pásztor János szobrában, a híres gölöncsérek virágos tányérjaiban, rigmusos butéliáiban, s remekbe készült, szomjat oltó korsóiban. Jóformán le sem ültetett, máris beszélni kezdett: Hódmezővásárhely Tarján városrészének Rigó utcájában születtem. Itt játszadoztam az utca porában az utcánkbeli gyerekekkel. Inkább figyelő és félrehúzódó voltam s itt az utcán figyelgettem meg öntudatlanul kicsinyeket és nagyokat egyaránt. Mert hiszen minden érték a gyermekkorból származik... Akkor adott életében először nyilatkozatot, hosszú, de tartalmas életbeszámolót a "szegény emberek" múltjáról. Újságcikk : Élet és Irodalom, 1965. február 13.