Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után 1939-1955
Ha csak néhány szóban szeretnénk jellemezni századunk első felének történetét, azt kellene mondanunk, hogy az 1900-tól az 1950-es évekig tartó időszak a népirtások, erőszakos ki- és betelepítések, lakosságcserék és a hatalmas méretű népvándorlások jegyében telt el. Mindezek nem történtek volna meg a parancsuralmi rendszerek 20. századi formája, a totális állam nélkül. „Az ilyen rendszer az embert jelentéktelen szereplővé fokozza le a politikai játszmában és egyszerű számjegy marad a gazdasági életben. Egyetlen tollvonással megváltoztathatják az államok határait, s nem titkolt kegyetlenséggel pusztítják el az emberek millióit. A családok ezreit űzik ki házukból, szülőföldjükről, félredobva a civilizációt és a kultúrát, amit nemzedékek sora kialakított” — világított rá a totális állam lényegére XII. Pius pápa 1945-ben. vészkorszak fordulópont a történelemben. A Holocaust az emberiség történetének legmélyebb pontját jelöli. A zsidóság elleni náci hadjárat tartalmazza a felsorolt diszkriminációs gyakorlatok minden elemét. Auschwitz és a Gulag — a totális társadalmak szimbólumai. A német és szovjet halálmalmokban életek milliói fejeződtek be. Ám hibát követ el, aki a népirtás eme két gyakorlatát pusztán számok alapján szeretné összehasonlítani. A modern ember által oly nagy becsben tartott statisztika csalóka jellege itt válik nyilvánvalóvá. A számok ugyanis önmagukban nem tartalmaznak kvalitatív elemet. A Gulag a büntetés-végrehajtás helye volt. A szinte áttekinthetetlenül szövevényes szovjet táborvilág a belső elnyomás funkcióin túlmenően a II. világháború végén a németek, magyarok, mandzsuk, japánok, krími tatárok, csecsének, baltiak stb. százezreinek elhurcolásával, népek megbüntetésének eszközévé vált. A Gulag típusú népirtásban mégis volt valami racionalitás, mégha ördögi is, amennyiben a vélt vagy valós társadalmi, nemzeti ellenfelek megbüntetésére, illetve likvidálására irányult. A Holocaustnak viszont nincs racionális magyarázata. A nácik halálra ítéltek mindenkit, akinek nagyszülei közül legalább három zsidó volt. A Holocaust azért megemészthetetlen és érthetetlen, mert irracionális. A totális népirtás tényével a nemzetiszocialista ideológusok, revizionista történészek sem tudnak szembenézni. A II. világháború után senki sem vette, vehette védelmébe a zsidóság megsemmisítésének programját és gyakorlatát. A mai antiszemitizmus épp a megsemmisítő táborok létének tagadásával próbálja „elfogadhatóvá tenni” Hitler háborúját. A vészkorszakban Auschwitz valóságát a nyilvánosság előtt a náci vezetők sem vállalták. A Gulag táborokról viszont mindenki tudott, mert megfélemlítő funkcióját csak így tölthette be.
Title(s), language | |
---|---|
language | hungarian |
Subject, content, audience | |
subject | Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után |
subject | Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok |
Table of contents | Előszó 7
I. Historiográfiai áttekintés 9
II. A vészkorszakban 13
a) A német megszállás előtt 13
b) Deportálások 1944 nyarán 20
c) A nyilas uralom 26
III. Magyar zsidók szovjet fogságban 33
IV. A túlélők 41
a) Becslések a jelenlegi területen felszabadult
zsidóság számáról 41
b) A túlélők visszatérése 47
c) Adatszolgáltatás a vészkorszak után 54
d) A magyar zsidóság Észak-Erdélyben, Kárpátalján,
a Felvidéken és a Délvidéken 64
e) A veszteségek 74
V. Adatok és kritikájuk 77
VI. Vándormozgalom a vészkorszak után 90 open table of contents |
Creators, contributors | |
creator | Stark Tamás |
publisher | MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet |
Time and places | |
place of publishing | Budapest |
spatial reference | Magyarország |
location of physical object | Budapest |
temporal reference | 1939-1955 |
Attributes | |
medium | paper |
extent | 112 p. |
format | |
Source and data identifiers | |
source | MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet |