Részlet a könyvből: Dermesztő a hideg. Köröskörül, amerre a szem ellát, hó borít mindent. Se falu, se erdő, se torony nem látszik sehol. A hó betemetett mindent, de köröskörül rengeteg sok kisebb-nagyobb füstoszlop száll ég felé, elárulván azt, hogy e hó alatt emberi élet lüktet. Ez az emberi élet két nemzetnek a színe-javát jelenti. Ezen a téli tájon áll szemben egymással az orosz hadsereg és a japán hadsereg. Semmi sem állította meg őket rohanásukban. Kartácstűznek vak engedelmességgel mentek neki. A halálfélelem, ha volt is bennük, már megszokottá vált s nem gátolta őket mozgásukban. De akkor jött a szibériai tél és mikor legelső lehelete (mely talán gyönge sóhajtásként valahol az északi Jeges-tengeren indult el) a mandzsúriai síkon viharrá erősödve sivított; akkor, mint a folyó színe, úgy dermedt meg a két hadsereg is.