A képen korabeli rézkarcon Franjo Djuro Kolcsics, hódoltsági rézköntösben, fején fez, oldalán tarisznya és tarsoly, övén puska és puskaporos szaru, tűzszerszám és szablya. A mellette lévő oszlop feliratot körülölelő szalagon neve és volt tolmácsi címe, lábánál az 1683-as hőstettének német nyelvű megörökítése olvasható. A bácskai születésű (Zombor) Kolcsics, a korszaknak megfelelően a császár zsoldjában került Bécsbe, majd a német nyelv elsajátítása után, tolmácsként széleskörű kapcsolatokra tett szert a Balkánon illetve a Török Birodalomban - többek között a Keleti Kompánia kereskedelmi szervezetnél végzett munkája során. Ez a tapasztalat kamatozott később oly módon, amely már a történelemkönyvek lapjaira érdemesnek bizonyult. Bécs 1683-as török ostrománál ő volt az aki kiszökve a városból felvette a kapcsolatot a felmentő sereggel, majd visszatérve lelket öntött az addigra már csüggedt védőkbe. A felmentő sereg által hamarosan elűzött ostromlók után, a török táborban otthagyott mérhetetlen zsákmányból, Kolcsics csupán a senkit sem érdeklő több zsáknyi nyerskávét kérte magának. Nem sokkal később mint vándorkávés jelent meg a császárváros utcáin, török ruhába öltözve, rendkívüli tehetséggel kedveltette meg a tegnapi ellenség italát a bécsiekkel. Sikerén felbuzdulva megnyitotta első kávézóját, és bár már előtte is voltak kávéfőzéssel foglalkozók talán ő tette a legtöbbet a kávé és kávézás népszerűsítéséért a Közép-Európában. Bécsben szobor és emléktábla is őrzi emlékét (Kolschitzky gasse és Favoriten strasse sarkán illetve Kolschitzky gasse 4.).

The contemporary etching shows Mr. Franjo Djuro Kolcsics, in a copper robe of conquest, with a fez on his head, a crutch on his side, a rifle, and gunpowder on his belt. On the ribbon surrounding the inscription on the column next to him are his name and title as a former interpreter, at the foot of which is a record of the 1683 heroic deed, written in German. Born in Bácska, Kolcsics moved to Vienna in the emperor's mercenary, and after learning German, he gained extensive contacts as an interpreter in the Balkans and the Turkish Empire, including in the Eastern Company's Trade Organization. He benefited this experience: During the Turkish siege of Vienna in 1683, he was the one who escaped from the city and contacted the rescuing army, then returned and inspired the defenders. After winning, Kolcsics only asked for several sacks of raw coffee that did not interest anyone, from the immeasurable loot left in the Turkish camp. Not long after it, he, as a wandering coffee-making and serving man appeared on the streets of the imperial city, dressed in Turkish clothes, and made the Viennese like yesterday's enemy's drink. Encouraged by his success, he opened his first café, and perhaps he did the most to promote coffee in Central Europe. There is also a statue and a plaque in Vienna, remembering the coffee-lover interpreter, 1685.