W. M. levele Hollandiában élő testvérének. Tartalma: levelezésük korlátozott, szüleikről készült 1944. júliusi fényképen édesanyjuk még jól néz ki, a sárga csillag látható rajtuk. Anyja nem hagyja magát lefényképeztetni, nem akarja, hogy soványan lássák. Aladárról egy kép maradt, azt lemásoltatja és elküldi. Ne kérje, hogy részletesebben leírja az átélteket, mint ahogy azt korábban tette, hátat akar fordítani neki és örülni, hogy anyukának ő és Róbert megmaradtak. "Hasznom az egészből annyi, hogy megtanultam jól németül. Pfuj!!!" Zsidóság óriási mértékben elpusztult, apjukat 1944. október 19-én a házban lakó 14-60 év közötti férfiakkal együtt a nyilasok összeszedték, Ferihegyre, Tétényre, Pestszentimrére vitték, ahol 46-od magával együtt betegként egy óvodába helyezték el. November 2-án, az oroszok bejövetele előtt egy nappal agyonlőtték őket, hárman menekültek meg, nyomoz utánuk. Aladár 1942. október 26-án bevonult Nagykátára behívó után a 101/21-es munkásszázadhoz, november 27-én vitték ki az orosz frontra, 1943 júniusában kaptak értesítést eltűnéséről. Sorsáról több verziót is hallottak, ezeket ismerteti. Anyjának nem merte még elmondani az igazat. Operába járnak, bemegy majd az üzletbe. "Én csak elől őszültem meg." Már jól néz ki, 54 kg. Kisbabája halottan jött a világra, koraszülötten, ez általános dolog, az orvosok vitaminhiánynak tudják be. Nem mennek ki Palesztinába semmilyen körülmények között sem, nincs felvétel a kvótára, inkább itthon maradnak. Szó sem volt arról, hogy Pestet evakuálják, a hatóságok a tél beállta előtt felszólították a terhes és kisgyermekes anyákat, ha akarják, hagyják el Pestet, mert vidéken jobb az élelmezés. Egy ismerősük kairói ismerőseinek címét az övékkel kölcsönösen megadták egymásnak, hátha lesz valami összeköttetés.