A kortársi ábrázolásokban s önvallomásokban George Sand alakja sokféleképpen s ellentmondóan jelenik meg. A teljesség után sóvárgó romantikus lázadó, csapodár szerető, a szocialista irányregények írója, a magányos lovas, aki a sötétben kedveséhez vágtat, a forradalmár, a háziasszony, Musset és Chopin múzsája és szerelmese, ünnepelt író, a gyermekeiről önfeláldozóan gondoskodó anya, politikai üldözöttek fáradhatatlan pártfogója, ... az áldozatkész és segítő, rajongó és megfontolt, ... akinek szíve és érzékei hajlott korában, hetven felé közeledve elképesztően fiatalok maradtak. Az emberiség nagy mesélője ő, elvezet bennünket a valóság és ábránd határán lebegő világba. Dúsan szétágazó regényeinek java része megszólaltatja a mindannyiunkban ott lappangó vágyat a hiánytalan tökéletesség után, a csalódás és csömör keserűségét, a kielégületlenség gyötrelmét, a szenvedélyes haragot, megrajzolja az igazságos világ képét a romantikus utópia szépséges színeiben.