O. Nagy Gábornak e második posztumusz könyve szinte jelképes jelentőségű: visszakanyarodik benne a nyelvészeti pályafutásának kezdőkörébe, munkásságának első területére a szólásokhoz és a frazeológiai kutatásokhoz. A kör azonban mégsem kerekedhetett teljessé, hogy történelmi távlatba illesztve összefoglalja O. Nagy Gábor évtizedes kutatásainak eredményeit. Utolsó nagyobb munkája egy mondat közepén szakadt félbe, mint ahogyan az alkotás szenvedélyében égő életét is egyik percről a másikra lobbantotta ki az ámokfutó végzet szélvihara.