Miért csak Szeged hírös város? - teszi fel joggal a kérdést az utazó, aki néhány napot eltöltött a megyében. Ha nem a megszokott főútvonalon lépjük át Csongrád határát, hanem a 45-ösön, Szentesre érkezünk. A város határát három folyó szeli át: a Tisza, a Kurca és a Kőrös. Így a vizek szerelmesei itt igazán mindent megtalálhatnak, ami kedvükre való. Hódmezővásárhely előtt még érdemes megállni Mártélyon, körülnézni a művésztelepen, az ifjúsági képzőművésztáborban. Az ősi fazekasvárost Hódmezővásárhelyt ha másról nem, kerámiáiról sokan ismerik. A két Árpád-kori település, Hódfalva és Vásárhely, a XIV. században egyesült. Mezővárossá Hunyadi János nyilvánította. A városházán kívül is van még néhány nagyon szép műemléke: templomok, egy öreg magtár, s a csúcsi fazekasház, értékes népi kerámiagyűjteményével. A képzőművészet kedvelői a Tornyai János Múzeum vagy a Medgyessy-kiállítóterem tárlatában gyönyörködhetnek. Továbbutazva, érdemes megállni Kopáncson, s megnézni a Tanyamúzeumot. Aztán elhaladva az Algyő környéki olajfáklyák mellett, megérkezünk a megye fővárosába: Szegedre, ahol július 22-től augusztus 20-ig a szabadtéri játékokat érdemes megtekinteni. Mielőtt búcsúznánk Csongrád megyétől feltétlenül meg kell nézni az emlékparkot: Ópusztaszert. 896-ban a honfoglaló magyarok vezérei itt tartották gyűlésüket. Újságcikk: Népszava, 1978. június 30.