Ha az alföldi festészetről olvasunk vagy hallunk, e címszó fővonulataként általában Tornyai, Koszta szenvedély-, indulat teljes drámaisága jelenik meg. Való igaz: a kor társadalmi valósága, szociális feszültséggel teli világa, az osztályok közötti és a parasztságon belüli szociális igazságtalanság képi feszültségként jelent meg ezekben a művekben. Indulni Endre Béla is a Munkácsy-Tornyai vonalon indult el. Életművének korai szakaszában még a népi életkép festés útját járta. Ezeknek az éveknek legmélyebb munkája a "Bölcső mellett", melyben a "Juss"-hoz hasonlóan, a paraszti élet egy tragikus pillanatát ragadja meg, a csecsemőhalandóság akkor igen gyakori, de mégsem megszokható, fájdalmas és hiteles megjelenítésével. E néhány év után - az 1910-as évekre - már kibontakozott Endre Béla önálló, sajátos festői egyénisége, individuális művészútja. Endre Béla pályaképének felvázolásánál nem feledkezhetünk meg arról a széleskörű, festészeti munkásságától elválaszthatatlan, közéleti tevékenységről sem, mellyel cselekvő és lelkesítő résztvevője volt a város kulturális életének. A népművészeti tárgyak gyűjtése magánpasszióból, múzeumalapításként lépett közösségi szintre, hogy azután a magyar művelődés és ipartörténet páratlan vállalkozásaként a Művészek Majolika és Agyagipari RT létrehozásával folytatódjék. Képen: Endre Béla - Falu este című alkotása látható. Újságcikk : Csongrád megyei Hírlap, 1978. augusztus 6.