Véget értek a vásárhelyi művésztelep negyedszázados fennállását köszöntő ünnepségek, eljöttek a dolgos hétköznapok: a kritikus is, aki bevallottan az alföldi művészet, az itteni eredmények nagyra becsülője, elfogulatlanul nézhet szét a jubileumi őszi tárlaton. Az idei kiállítás főszereplője kétségkívül Németh József, aki öt nagyméretű táblaképén eddigi kísérleteinél átfogóbb igénnyel foglalja szintézisbe vásárhelyi alapindítékokból kinövő, de a környezeti konkrétumokat merészen általánosító festői világát. A vásárhelyi festészet másik kiemelkedő képviselője Szalay Ferenc kissé csalódást okoz: négy kiállított képe közül csak az elmagányosodott tanyasi öregek nosztalgiát és megriadtságot ötvöző lelkivilágát érzékenyen megragadó "Az öregember és a szekér" ad komoly és megszívlelendő mondanivalót. Örömmel konstatáltuk a művésztelep fiatal nemzedékéhez tartozó Fodor József szép fejlődését (amit érdemes lett volna több képpel is dokumentálni), s a törzstagok körébe tartozó Kurucz D. István, Somos Miklós, Szurcsik János nyomatékos jelenlétét. A vásárhelyi szellemiségnek a szobrászat és a grafika oldaláról is megvannak a maga szilárd támpillérei, akik között rangos, befutott mestereket (Szabó Iván, Ágotha Margit, Csohány Kálmán, stb.) csakúgy megtalálhatunk, mint jó tehetségű fiatalokat. (Benyó Ildikó, Gyurcsek Ferenc, Markolt György, Tóth Valéria, Tóth Julianna). Újságcikk : Népszava, 1978. december 01.