Hódmezővásárhely történetének utolsó kétszáz esztendejében, a hagyományokban leggazdagabb kis szakasz talán a századforduló környékétől az első világháborúig terjedő másfél-két évtized. És az agrárproletár-mozgalmat, köztársasági pártot, Ady nyomában járó irodalmi folyóiratot termő, könyvtárat, múzeumot alapító, majolikagyárat létrehozó időszak sok érdekességgel, de tanulsággal is szolgál a város múltja, művelődéstörténete iránt érdeklődők számára. A viszonylagos kapitalista fejlődés talaján Szántó Kovácson, a fiatal Tornyain kívül olyan személyiségek tevékenykedtek itt akkor, mint például Csorba Mária, vagy Endre Béla, Kiss Lajos, a fotóművész Plohn József, a literátus főkapitány Szalay József, a radikális szerkesztő-író Gonda József. A város gazdasági fejlettségi szintjét reprezentáló vásár jelentőségét sokarcúsága és nagy sikere mellett az a tény adja. hogy ennek keretében rendeztek először Vásárhelyen képzőművészeti kiállítást. A kiállítás főrendezője, Szalay József, már az előkészítés munkáiba is bevonta a művészeket. A gyűjtőktől napfényre került anyag bősége és válogatás nélküli kiállítása szükségképpen egyenetlenné tette a tárlatot, hiszen időben és térben, műfajban egymástól távol eső munkák kerültek össze. Ha a kiállítás kézzelfogható eredményét próbáljuk megfogalmazni, mindenekelőtt a múzeum megalapítását kell említenünk, hisz a várost éppen a néprajzi kiállítás sikere bírta rá az intézmény megalapítására, a néprajzi gyűjtemény a kiállítás anyagában szinte adott volt. Újságcikk: Csongrád megyei Hírlap, 1979. augusztus 26.