"Olvasni annyit jelent, mint átalakítani. Az irodalmi művek bármely megközelítése egyszerre feltár és elrejt, azaz egyszerűsít. Az egyszerűsítés pedig magában rejtheti a félreértelmezés lehetőségét. E kötet tanulmányaira is vonatkoznak ezek az általános igazságok. Szerzőjük fölfogása sokat változott a tíz év alatt, mely során írta őket. Mindegyikük azzal a szándékkal készült, hogy az irodalom értelmezőjének óvakodnia kell a megmerevedéstől, hiszen sohasem lehet bizonyos abban, hogy igaza van; minden ellentmondás fölszámolása újabb ellentmondást hív életre. (...) Műértelmezéseimben arra törekszem, hogy a szöveget az érás tevékenységének olyan eredményeként tanulmányozzam, amely önmagában rejti működési elvét. Kétirányú vizsgálat a célom: a jelentő szöveg és a jelentett világ kölcsönhatását igyekszem központba állítani. A műalkotás világképét viszonylagos önállósággal ruházom fel. Más szóval, elképzelésem szerint a bölcseleti és a költői világkép nem követi egymást, nem ok és következmény, hanem egyidejű egymással. Nem állíthatom, hogy ismerem a világot: az olvasónak csakis ez lehet a kiinduló föltevése. A művek elsősorban azért vannak, hogy elolvasásuk után másként lássuk azt, ami körülvesz bennünket." (Szegedy-Maszák Mihály)