Művészi kibontakozása a Bauhausban

Moholy-Nagy László: A világ szerkezete

Moholy-Nagy László két jelentős megbízást kapott Gropiustól. Josef Albers és Johannes Itten után átvette az egyéves, két szemeszter hosszú ún. „alapképzést”, valamint a fémmegmunkáló műhelyt vezetését. 1923-tól 1925-ig Weimarban élt, majd 1925-től 1928-ig a Dessauba költözött Bauhausban tanította a hallgatókat. Az alapkurzus tananyagát három részre osztották: 1. technológia, 2. művészet, 3. tudomány. 1. A hallgatók megtanulták a kéziszerszámok és gépek használatát, megismerkedtek a különféle anyagok tulajdonságaival (fa, agyag, műanyag, fém, papír, üveg, plexi); tanulmányozták a formákat és felületeket; tömeg-, tér-, mozgástanulmányokat készítettek. 2. A plasztikus ábrázolás gyakorlatát alapelemenként, fokozatosan építették fel: a természet utáni rajzolást színtanulmányok, fotó, műszaki rajz, betűrajzolás, mintázás, irodalom (csoportköltészet) követte. 3. Tudományon az elméleti oktatást értették: matematikát, fizikát, társadalomtudományokat és bölcsészettudományt. Moholy a Bauhaus tanítási módszert hangsúlyozta pedagógiai írásaiban: „A módszer két elven alapszik. Először is nem szabad erőszakos úton befolyásolni a hallgatót; másodszor pedig alkalmat kell adni neki arra, hogy gyakorlatok segítségével tudatosítsa világképét, megismerje önmagát, mialatt az intellektuális és emocionális szférákat is képezi…A hallgató saját képzelőerejére és ötletességére van utalva, vitatkoznia és elmélkednie kell, önálló felfedezéseket tennie. Mivel nem utánozhat múltbeli eredményeket, csakhamar hozzászokik ahhoz, hogy félelem nélkül nézzen szembe új helyzetekkel, és képzeletére bízva magát, új utakat keressen.”(Látás mozgásban).