Karafiáth Orsolya: A nő mint konyak hiába józan hallgatás a kedv hozzám konyakszik szemembe fordult égi más dobogva holt konyakszív meglelsz a félretolt söröd utáni féldecikben erős tömény percek között mi jó még azt se hidd el lehullanék eső helyett futó zápor kalandhoz s bár egyre édesebb leszek könnyű bosszúm kiforrott mert jaj a szív az fájni kezd gyümölcsfaként a bánat konyakmagok konyakgerezd megerjed és kiárad legvégül elfelejthető a víz a vér vajon mi akár a szó más testbe sző helyettem is bicsaklik mert jaj a kedv és jaj a szív számról szökő fagyott ó e vers is hízelkedve szid lélekvámpír vadorzó (A nő mint konyak)