Megtekinti A test színeváltozása című kiállítását, majd 17 órától dedikálja a tárlat alkalmából megjelent életmű-katalógusát.

Sándorfi István (1948–2007) gyerekkorától kezdve készített képzőművészeti alkotásokat. Kispesti lakásuk ablakából nézte, ahogy az orosz tankok 1956-ban bevonultak Budapestre – az első rajzok az orosz harckocsik ellen küzdő forradalmárokat ábrázolták. Az IBM-nél dolgozó és emiatt 1950-ben kémkedés koholt vádjával börtönbe zárt édesapát az 1956-os forradalom idején szabadon engedték. A forradalom leverése után menekülnie kellett a családnak. Másfél évig maradtak Németországban, majd ezt követően Párizsba költöztek, ahol a festő haláláig élt. Tizennyolc éves volt, amikor iskolai rajzaiból megrendezték első kiállítását egy párizsi galériában. A tollal rajzolt portrék egyedi (saját kifejlesztésű) technikával készültek. Töltőtollal rajzolta meg a modellt nagy vonalakban, majd a tintát ujjával elhúzva dolgozta ki a részleteket. Így azok fényképszerű alkotások benyomását keltették. Alkotói pályája első évtizedében főként az emberi test intim, belső kivetüléseit festette. Folyamatosan kísérletezett, javította technikáját, egyre jobban koncentrált a részletekre. Elsősorban önmagát használta modellként. Igen fiatalon, már 1973-ban a Párizsi Modern Művészetek Múzeuma (Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris) állította ki alkotásait, ettől kezdve egyenesen ívelt felfelé pályája. Számos egyéni kiállítást rendezett Párizsban, Brüsszelben, New Yorkban, Rómában, Koppenhágában és San Franciscóban. A nyolcvanas években az önarcképek mellett egyre gyakrabban festett női aktokat és csendéleteket, melyek 1988-tól festményei fő témájává váltak. A Modemben látható tárlat volt az első magyarországi életmű-kiállítása.