Ez a kettős számunk akkor kerül olvasóink kezébe, amikor az amerikai elnök már bizonnyal befejezte látogatását, de olyankor kellett nyomdába adnunk, amikor Nixon még meg sem kezdte - szovjetunióbeli tárgyalásait megelőző - közel-keleti körútját. A nemzetközi helyzet jelenlegi alakulásának mozzanatai azonban már kirajzolódtak június első napjaira, s ezek közül néhányról már számot adhattunk az itt közölt cikkekben. Az egyik döntő, világfolyamatot alakító tényező - a szovjet politika következetessége, amellyel az enyhülés visszafordíthatatlanná tételéért fáradozik. Ebben a keretben a szovjet-amerikai együttműködés kölcsönösen szükséges voltát - s a célokat, amelyekre irányulhat - világosan és mélyrehatóan elemzi Arbatov tanulmánya. A szovjet politika állhatatossága a békés megoldások keresésében éppúgy kényszerítő erejű az amerikai imperializmus magatartásának kialakítására, mint a szocialista közösség ereje. A "szovjet agresszió"mumusát már nem használhatják fel a tőkés imperializmusok egymásközti ellentéteik elsimítására és háttérbe szorítására, mert ebben a mumusban már senki sem hihet komolyan. Így az enyhülés ellenfeleinek minden erőfeszítése ellenére, a békés egymás mellett élés magasabb szintre emelésének folyamata tovább halad előre, míg a tőkés világ belső ellentétei, megosztottsága és válságjelenségei - ha ideiglenesen elsimítják is őket - tartósan ható tényezők. A nyugat-európai változások adják a Nixon-utazás nemzetközi hátterének egyik fontos részletét. A francia elnökválasztás és az olasz népszavazás olyan sajátságos polarizációt mutat, amelyekben a népek jobb- és baloldali egységfrontokba tömörülése országos méretekben, de belső robbanások nélkül, viszonylag békés folyamatként zajlik le. Ez is mutatja, hogy a tőke általános válságának mai szakaszában a forradalmi folyamat nem ugrásokban ugyan, de régi formák és viszonyok lehetetlenné válásával, azok lassú felmorzsolásával előre halad. Ez a tőkés uralkodó osztályokat újra meg újra választás elé állítja. Miközben a választás egyik esélye a feltörekvő, haladó tömegerőkkel szemben a fasiszta típusú erőszak marad, a jelenlegi erőviszonyok, a tőkésországok belső ellentétei és a harmadik világ nyomaása miatt is, az iperializmus most - úgy tűnik - előnyben részesíti az erőszakkal szemben a manipulációt, a manőverezést. A nyugat-európai kormányok egész sorának parlamenti-kisebbségi helyzete, a jobboldal olyan veresége Olaszországban, amely a baloldalnak még nem ad lehetőséget a hatalomra kerülésre, s olyan jobboldali győzelem Franciaországban, amely viszont semmiképp sem jelentette a baloldal vereségét - mindez a helyzet átmeneti jellegére, az osztályharc olyan szakaszára vall, amelyben kompromisszumok és manőverezések formájában kell megvívni a napi, de történelmi kihatású küzdelmeket. Ebben a helyzetben a tőkés uralkodó osztályok kormányzati válságaival szemben a tömegek változásigénye nyilvánul meg, s ennek olyan váratlan következményei is lehettek, mint amilyent Portugáliában láthattunk. Nyugat-Európában "mozog a föld" a régi rend oszlopai alatt, s a kapitalizmus mindenféle módon, alkalmazkodással és burkolt erőszakkal, nyomással és csalafintasággal megpróbálja ezeket az ingadozó oszlopokat megtámogatni. Erről adnak számot a nyugat-európai változásokat elemző, részben marxista, részben polgári forrásokból származó anyagaink. Csak későbbre várható a felszínen is mutatozó hatása a harmadik világ határozott fellépésének az ENSZ 6. rendkívüli közgyűlésén. Ám a fejlődő országok e közös akciója, függetlenségük gazdasági alapjainak megszilárdítására irányuló követeléseik még akkor is világpolitikai jelentőségűek, ha pillanatnyilag háttérbe is szorítják ezeket a szenzációsabb nyugat-európai és nemzetközi-diplomáciai események. Ezért adjuk közre, dokumentumként, az ENSZ-ben elfogadott Nyilatkozat és Akcióprogram teljes szövegét. Bár ezek nem mentesek illúzióktól és elméleti tisztázatlanságoktól, fontos és lényegében antiimperialista élű okmányok: nem véletelen, hogy az USA az utolsó pillanatban helyettük próbálta elfogadtatni váratlan adakozó kedvvel feltálalt 4 milliárd dolláros segélytervét. Mindamellett nem e dokumentumok helyett, hanem azok követelései között, nagyobb súllyal szerepelhettek volna a nemzetközi enyhülés és fegyverzetkorlátozás kérdései. A fejlődő országok problémáinak elhanyagolása mások részéről nagy hiba ugyan, de az sem vezetne jóra, ha ezek az országok a világproblémáktól független, külön problémakörként próbálnák kezelni saját, valóban égető követeléseik megoldását. A nyugat-európai és a fejlődő országokkal kapcsolatos elemzéseket és dokumentumokat igyekeztünk kiegészíteni e problémák gazdasági oldalát elemző cikkcsoportokkal. Így a "Világgazdaság és világpolitika" rovatban egyebek közt ismét a multinacionális vállalatok szerepéről közlünk anyagot, de utalni akartunk arra is, hogy például a fejlődő országokban, milyen mélyről hat és befolyásolja a politika alakulását a gazdasági, társadalmi struktúrában rejlő tényezők komplex, együttes hatása. Kínával kapcsolatban közölt anyagainkban dokumentum-értékű adalék Vang Ming nálunk még meg nem jelent könyvének itt közölt részlete. A világhelyzetről kapott körképhez lényeges vonásokkal járul hozzá a szocialista országok és a nemzetközi munkásmozgalom időszerű, megoldásra érett és ezért előtérbe került gazdaság- és társadalomfejlesztési tevékenysége. A szocialista gazdaságirányítás módszereinek és a szocialista integráció fejlesztésének összefüggései, a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok alakítása - mindez a szocialista világforradalmi folyamat fontos eleme; ezért közlünk több írást is ebből a tárgykörből. A szocialista gazdaság problémáit kiegészítendő, a szocialista közösséggel legszorosabb objektív szövetségben álló forradalmi erő, a nemzetközi munkásmozgalom számos kérdéséről tájékoztatnak a legutóbbi pártkongresszusokon elhangzott, vagy mértékadó pártorgánumokban közzétett beszámolók és elemzések. Nem szorítkozik a szocialista országokra, de ki szeretné emelni általában az oktatás nagy társadalmi-politikai jelentőségét az "Iskola és társadalom" témájú cikkcsoport. A gazdaság és diplomácia látványos lépései mellett az embereknek, a legfontosabb társadalomformáló tényezőknek alakításában sokkal nagyobb szerepet játszik az iskolarendszer, mint ahogyan azzal gondolkodásunkban, néha cselekedeteinkben is számolunk. Amikor a forradalmi folyamat hosszan tartó átmeneti korszakon, elhúzódó harcokon át tör utat magának, az iskola különösen konkrét hatású tényező. Ezt csak jelezni tudja az a meglehetősen szerteágazó összeállítás, amelyet ezúttal - a teljesség minden igénye nélkül - lapunkban közölni tudunk. A szerk.