Izgalmas kivetítése ez a regény annak a sajátos atmoszférának, amit a túlzó baloldaliság gyermekbetegségéből még ki nem gyógyult szellemi munkások, különösen képzőművészek teremtettek a szovjetkultúra kérdései körül, főként Leningrádon. Ugyanakkor a kiegyensúlyozott értelmiség józan s lelkes mértéktartása és lelkes munkája tömegenergiává sűrűsödve hozzájárult szerte az országban a helyreállítás és újjáépítés előrevetítéséhez. Kaverin enyhe iróniába burkolja az egyéni tragédiák bukott hősei iránt érzett részvétét és ez a fölényes, de emberies magatartás, valamint az egyénen felépített szerkezet különös zamatot ad regénynek.