Vállalkozásunk terve még a hatvanas-hetvenes évek fordulóján merült fel. Különös, sőt áldatlan helyzetnek tűnt, hogy a klasszikusok és egy-két kiemelkedő elméletíró (mint Plehanov vagy Lukács György) munkásságára korlátozódik a történeti kutatás. Talán fontos örökséget hagyunk veszendőbe menni, véltük. Végre tudomásul kellene venni, hogy a marxista irodalomtudomány saját hagyománnyal is rendelkezik; alkotó-alakító vállalása pedig kötelességünk. Így indultak meg azok a munkálatok, melyek a marxista irodalomértelmezés elvi jelentőségű teljesítményeinek átfogó történeti feldolgozását tűzték ki célul. S ezek eredménye most e tanulmánykötet.