Az angol polgári regény nemcsak az angol irodalom jelentős teljesítménye, hanem a világirodalom egyik fontos fejezete is. Defoe és Fielding művészete az Európából kisarjadó irodalmi kultúra szerves része, csakúgy, mint a Magyarországon kevésbé ismert Samuel Richardsoné. Kocztur Gizella tanulmánya a modern epika új műfajának, a regény kialakulásának korszakában kettős összefüggésrendszerben vizsgálja témáját: egyfelől a 18. század történeti-társadalmi fejlődésének a korabeli filozófia áramlatokkal, másfelől e filozófiai áramlatoknak a korabeli regényirodalommal való összevetését kísérli meg. Ebben a kettős függésben válik igazán világossá, hogy a 17. és 18. század bonyolult, szerteágazó, ugyanakkor minden irányból egybefutó társadalmi-eszmei fejlődése milyen szorosan kapcsolódott a kortársi "átlag"-személyiség igényeihez. Ez a szoros kapcsolat magyarázza, hogy az új olvasó érdeklődést kielégítő, az egyéni tapasztalatokon nyugvó, korszerű életábrázolást megvalósító regényforma megjelenése volt a klasszicista irodalmi tradíció széthullásának kiváltó oka. Defoe, Richardson és Fielding munkásságát vizsgálva a szerző nem írói portrékat, hanem a 18. századi angol regény fejlődéstörténetének szintézisét adja. Műelemzései, koncepciójának logikus kibontása, a filozófiai, az esztétikai, a stílustörténeti kategóriák precíz, rugalmas és érzékeny alkalmazása teszi figyelemre méltóvá e műfajelméleti munkát.