Többféle anyagból készült, összeillesztett ajaksípokból álló fúvós hangszer. A világ minden részén előfordul. Dél-Amerikában az egysoros antara, a kétsoros pánsíp pedig a siku (kecsua). Alapanyaga lehet fa, nád, kő, üreges csontok. A zenész függőlegesen tartva a sípot, annak felső pereméhez illesztve az alsó ajkát, fújja a síp nyílásába a levegősugarat. A görög mitológia szerint Pán, a szatír szerelmével üldözte Szürinx nevű nimfát, akit nádszállá változtattak nővérei, hogy elbújtassák Pán elől. A tóhoz érve Pán meghallotta a nádak panaszos sóhajait, így levágta őket és méhviasszal összeragasztotta a nádszálakat, így elkészítve az első pánsípot, amit szürinxnek nevezett el. Pásztorok hangszerének is nevezik, mivel Pán, a pásztorok kecskeszarvú és kecskelábú istene.