A Korunk című folyóirat szinte egyedülálló jelensége volt a két világháború közötti magyar kulturális életnek. Napjainkban a folyóirat már egyet jelent a szerkesztőjének, Gaál Gábornak a nevével, pontosabban: ha emlékeznek rá, akkor elsősorban Gaál Gáborra és csak másodsorban a folyóiratra emlékeznek. A mostani kötetnek kettős célja van: jelenvalóvá, olvasói élménnyé kívánja tenni ismét a Korunk-at. Ezért állította össze a két szerkesztő -Tordai Zádor és Tóth Sándor-egy fiktív számot a folyóirat 1929-1940 között megjelent évfolyamaiból, mind tartalmilag, mind pedig formailag-rovatbeosztás, terjedelmi arányok stb.-ragaszkodván a régi Korunk ún. dupla számainak (július-augusztus) szerkesztéséhez. Másrészt-maga a fiktív szám s a hozzá kapcsolódó anyagok (előszó, interjú, bibliográfia, jegyzetek)-kísérlet arra, hogy pontosabban kijelölhessük a folyóiratnak és Gaál Gábornak, a szerkesztőnek a helyét a modern magyar irodalom történetében. Meglepően gazdag és meglepően aktuális kötet: a cikkek többsége ma is íródhatott volna, Sínkó Ervin, Moholy-Nagy László, Szabó Imre, Vas István és a többiek olyan problémákat dolgoznak föl, a Szemle, a Disputa, a Világszemle és a Hozzászólás rovatban olyan vitacikkeket, válaszokat, reflexiókat olvashatunk a "középeurópaiságról", a nemzetiségi kérdésről, amelyekből a mai olvasó is profitálhat. Olvasmánynak, "tanulságnak" egyaránt hasznos a jelenlegi kötet; ahogy Tordai Zádor az Előszó-ban írja: "Közvetlenül a fasizmus ellen folyt a harc, de a lap távlata a szocialista kultúra volt. S Gaál tudta: ahogyan nincsen politika, amelyet a munkás helyett vinnének, nincsen olyan kultúra sem, amelyet az értelmiség nélkül vagy helyett építhetnének. Ezért és ebben az értelemben volt a lap valóban szocialista és marxista.