Az irodalomtörténetek obligát skatulyaosztogató modorában idézhetnénk: "a modern magyar színikritika atyja"...Ambrus Zoltánról szólva azonban e - Különben vitathatatlan - címkénél is többet mondanak Illés Endre hommage-szavai: "Kritikái olyan érdekesek, mint egy törvényszéki tárgyalás. Kérdés, kérdés, kérdés - és a vádlott dadog, botladozik, vall...Ambrus kritikusi irányát talán lehet legtömörebben jellemezni: farkasszemet nézett a színpaddal. Rendíthetetlen erővel tartotta mozdulatlanul szemhéját, kivárhatatlan volt, ráért - és tekintetétől a mű szinte percek alatt hervadni, szédülni kezdett, fonnyadt, beroppant. Hibái kiütköztek; s mindig az építési hibák." Mert Ambrus Zoltán maga volt a hivatásos legendaoszlató. Merte nem szeretni a klasszikusokat, és merte nem szeretni a divatosokat. És merte megbírálni a közönség kedvenceinek egy-egy alakítását. Akár a Jászai Mariét is!