Negyven éve, hogy meghalt a kispesti szobafestő, Nagy Balogh János, az első nagy magyar proletárművész. Élete folyása – művészi tanulmányainak néhány esztendejét leszámítva – alig különbözött a többi külvárosi szegényemberétől; de övé volt osztálya józan önmérséklete, szívós céltudatossága is, amellyel a legnagyobbak közé küzdötte fel magát. Nem festett nagyszabású kompozíciókat, – a maga szerény világát ábrázoló tenyérnyi vásznai mégis a nagy alkotások teljességét nyújtják művészi és emberi értékeik gazdagságával. Németh Lajos tanulmánya nagy alapossággal és széles távlatokat nyitóan tárgyalja Nagy Balogh János és a kor művészetének tartalmi és formai kérdéseit. A könyvet közel száz illusztráció díszíti, közöttük négy színes reprodukció.