Népi kultúránk hivatalos elismeréséből a magyar népi orvoslásnak eddig nem sok jutott. Aki tanult ember létére komolyan veszi a tanulatlan parasztorvosokat, harmadfélszáz év illetékeseinek szemében veszedelmes kuruzslók szekerét tolja. Ugyanakkor egy-egy különleges adottságú gyógyító, egy-egy rák elleni csodagyógyszer hírére a fél ország lázba jön. Ez a könyv nem ajánl csodagyógyszereket: kipróbálásra semmilyen gyógyszert, gyógymódot nem ajánl. Ehelyett igyekszik minél teljesebb képet adni a hagyományos orvoslás „természetes” és „babonás” gyógymódjairól, népünk kórtani és egészségtani nézeteiről, hiedelmeiről, mindenekelőtt pedig szeretné megvilágítani – a samanisztikus széltan, a hippokratészi nedvtan és az újkori fizikális kórok-tan hármas egységében felvázolni – a magyar népi orvoslás előítéleteinktől elhomályosított rendező elveit. A hagyományos gyógyítás tényezője szavaival, gesztusaival, egész személyiségével a gyógyító maga. Oláh Andor mély rokonszenvvel ír a betegeikben bizalmat ébresztő, velük egy nyelven beszélő, testüket-lelküket szívvel-lélekkel gyógyító nagy tudású öregekről – javasokról, helyre tevőkről, kenőasszonyokról és a többi falusi specialistáról --, akiknek ösztönös pszichoszomatikus szemléletét mai medicinánk megörökölni és megalapozni látszik. A magyar népi orvoslás első részletes életrajzát vitaébresztőként s az orvosnéprajz-kutatók értékmentő munkájának összefoglalásaként kommendálja az Olvasónak a Gondolat Könyvkiadó.