Ezeket nem érdekli más, csak a pénz..."; ,,...feltettem nekik a magyar himnuszt, nekem csillogott a szemem, de ők..."; ,,...aki nem doppingol, az megnézheti magát a mezőnyben..."; ,,...érdekeltté váltunk a bevételben, de annyit elvesz a Sporthivatal, hogy a maradékból nem tudjuk magunkat fenntartani..."; ,,...tudomásul kell vennünk: a magyar sport sem áll magasabb színvonalon, mint a gazdaság, a társadalom, nem lehet reális követelmény 16 olimpiai aranyérem elérése..." Ki ne tudná folytatni az ellentétes véleményeket. Szinte átláthatatlan az eltérő álláspontok, közelítések száma, az indulatos vélekedések sokasága. Hiszen a sportról, a "cirkuszról" van szó, amit valamilyen szinten, módon mindannyian űztünk, aminek rabjai voltunk - amihez tehát értünk is. Ez téma hétfő reggel a villamoson vagy szombat este vacsora közben. Hiszen a sportban összesodródunk, ismeretlenül ismerősökké válunk, egyáltalán: pillanatokba sűrítve éljük át a nagybetűs életet. De a sport - űzve vagy nézve - indulatokat, lappangó ellenszenveket, hajlamokat, rossz szellemeket is kiszabadíthat (hogy ezzel más indulatokat palástoljon?!) ! Ez a játék feledhetetlen perceket és rosszízű "nemzeti" fellobbanásokat is okozhat. Gyógyszer, mely egészséget menthet, szebbé teheti a mindennapokat, de gyógyszer mely keserves mellékhatásokat is szülhet.