A retorika jelenkori reneszánszát többek között az segítette elő, hogy maga a retorika fogalma sem tisztázott dolog. Szónoklattan? Beszédtechnika? Műfajelmélet? Az irodalmi szöveg tudománya? Közös nevezőre hozható-e a számos értelmezés, irányzat, iskola? A szerző a magyar retorikatörténet modellje révén keresi a választ, műve tehát a magyar retorika története is a XVIII. század utolsó éveitől napjainkig. A retorikák végtelen változatosságban, tartalmi és módszerbeli sokféleségében a rendező elvet keresi. Az igazi probléma a két nagy retorika iskola- a logikai szempontú, meggyőzésre irányuló retorika és a nyelvészeti vagy esztétikai szempontú, a szép kifejezésre irányuló- közös nevezőre hozása volt. A szerző saját, úttörő munkáját szerényen egy Pascal mottóval jellemzi: "ne mondják azt, hogy én semmit sem csináltam: az anyag elrendezése új. A labdajátékban ugyanazt a labdát üti egyik is, másik is, de az egyik jobban helyezi."