Az irodalmi, nyelvi, stilisztikai vitáknak nagy hagyományuk van irodalmunk történetében. Ezek a viták- még ha olykor kíméletlenül személyeskedők voltak is- erőssé edzették irodalmunkat abban a korban, amikor nyelvünk puszta léte is fenyegettetve volt, amikor nemzeti irodalmunk és anyanyelvünk belső szuverenitásának megóvásáról, sőt bizonyos tekintetekben megteremtéséről volt szó. Ezek a szókimondó, semmilyen tekintélyt, érzékenységet figyelembe nem vevő, súlyos sebeket osztogató viták hagyományt teremtettek, s amit Révai Miklós és Verseghy és Kölcsey, utánuk pedig Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty folytatta; nem szakadt félbe a nagy irodalmi és nyelvi pör azután sem: Gyulai Pál, Ignotus, Hatvany Lajos, Babits Mihály, Németh László hagyományként vitte tovább a neves elődöknek nemcsak vitázó kedvét, igazság- és ügyszeretetét, hanem- szelídebb alakban- nemes indulatát is. Gyűjteményünknek ez az első kötete irodalmi és nyelvi tollharcaink anyagát tartalmazza a XVII- XIX. század fordulójától a múlt század első harmadáig bezárólag. Ennek az anyagnak csak egy töredék része ért meg korabeli megjelenése óta újabb kiadást, a viták ilyen átfogó áttekintésben sehol sem olvashatók, az eredeti kiadások pedig hozzáférhetetlenek a nagyközönség számára. Kötetünk öt híres vita anyagát közli: a Prozódiai harc (1781-1789) néven ismert költészeti és fordításelméleti vitáét; az Ypszilon-háború (1805-1806) néven emlegetett helyesírási, nyelvhelyességi és nyelvtani vitáét; az Árkádiai pör-nek (1805-1807) nevezett ama irodalmi háborúskodásért, mely Csokonai síremlékének fölállítása körül zajlott; a Mondolat című, a nyelvújítást gúnyoló pamflet körül kirobbant vitáét (1823-1826) irodalomtörténetünk első plágiumpörének dokumentumait. A gyűjteményünkben közölt vitaírások híven érzékeltetik az anyanyelvünkért és nemzeti irodalmunkért vívott kemény küzdelem természetét és légkörét, megrajzolják a nyelvújítás korának szellemi arculatát, de már azt is mutatják, hogy Kazinczy nevével fémjelzett irodalmi kor hogyan készíti elő azt a korszakot, melynek irodalmi életét két neves kritikus és irodalomtudós, Bajza József és Toldy Ferenc szervezi.