A regény egy vidéki orvosné életének szabványfordulatairól szól (Flaubert). A regény két fiatalember párhuzamos sorsáról tudósít meg egy országnyi embertömeg viselkedéséről háború és béke idején (Tolsztoj). A regény egy különleges tájon sarjadt szerelem történetét mondja el (Thomas Hardy). A regény már arról is hírt ad, hogy szereplői mást tesznek, mint amire gondolnak, mást gondolnak el, mint amit éreznek (Dosztojevszkij). A regény azonban, bármit közöljön a XX. század elejéig: vándorló tükör. Tükör, tehát egybefoglal, visszavetít, szépítve, csúnyítva, de a valódi látványt tárja fel. Vándorol, azaz helyváltoztatás közben örökíti meg a rajta, a regénytükrön kívül valóság változó egységeit.