A Dráva a Duna egyik legjelentősebb mellékfolyója. Kedvező vízjárása és topográfiai helyzete miatt évszázadokon keresztül jelentős vízi út volt. Kanyargós, hordalékos medre, heves árvizei pedig mindig sok gondot okoztak. A Dráva hajózásával, ármentesítésével és középvízi szabályozásával kapcsolatos ismereteink a XVIII. századig nyúlnak vissza. 1780 óta vannak feljegyzések a helyi jellegű szabályozásokról. Ugyancsak a XVIII. század végén épült meg az az árvízvédelmi töltésrendszer, amely jelenleg is a legnagyobb összefüggő árvízvédelmi munka a folyó mentén. 1842-46-ban elvégezték a folyó első összefüggő vízrajzi felvételét és megindították a szabályozását. Átvágásokat, partvédő műveket, sarkantyúkat építettek. A szabályozási művek várt eredménye azonban elmaradt. A század elején újrakezdett rendszeres középvíz-szabályozást az első világháború megszakította és azóta csak fenntartási és helyi jellegű munkákat végeztek. A Dráva-szabályozás történetében új fejezetet és lehetőségeket nyitott meg a Magyar - Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság megalakulása (1956). Határozat született a Dráva általános, töltésezésre is kiterjedő szabályozási terveinek elkészítésére. A határozat értelmében 1966-68-ban – a megállapodásban rögzített szakaszok szerint- a jugoszláv vízügyi szervek és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (Budapest) végezte a méréseket. A különböző szakaszok felmérési adatait a Vízgazdálkodási Bizottság megbízása alapján Intézetünk foglalta kiadványba. Ezt adjuk most közre a Vízrajzi Atlasz sorozat 8. köteteként. (Forrás: Vízrajzi Atlasz sorozat 8., Dráva – Előszó)