Minden tiszta törekvésű könyv egyetlen alapvető várakozással fordul az olvasóhoz: olyan tiszta hittel olvassák, amilyennel írták. Ennek a könyvnek a szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint felszabadult életünk első huszonöt esztendejének összefoglalására – annak a három tényezőnek a pilléreire támaszkodva, amelyek számára és sokunk számára a legfontosabbak: az ifjúságra – a majdan jelenné váló jövő mindenkori letéteményesére –, a mozgalomra – társadalmi életünk továbblendítőjére –, és a zenére – az érzelmek legösztönösebb, legközösségibb, egyszersmind legemberibb kifejező eszközére. Azt a három évtizedet méri fel, amely alatt „megforgattuk” a világot”, tudva, hogy ez nem történhetett zökkenők nélkül. Tárgyilagosságra törekszik, de tárgyilagossága nem a hűvös kívülállóé, hanem a mindennel velerezdülő, lelkesedő, csalódó, bizakodó benneélőé. Célja az, hogy új utakat keresve semmit se feledjünk abból, ami helyeset már megtaláltunk, s egyetlen olyan hiba se ismétlődjék meg, amelyet egyszer már elkövettünk. Három évtized uralkodó tömegzenei áramlatait elemzi: a népdal, tömegdal, kórusmozgalom, beat változásait, a közösségretalálás, közösségvesztés, új-közösségkeresés társadalmi fejlődést követő zenei útját.