" A halál az élők számára mindig határon túli világ. Megismerése életben maradva lehetetlen. Az ember minden időben számtalan dolgot hozott létre pusztán azért, hogy elképzeléseit a halálról tárgyi formában mutassa be, és hogy ezáltal a halál megismerhetővé váljon. Ezen az úton a művészet és a művészeten kívüli világ megannyi motívuma, alakja, műfaja vált a halál lényegét közvetítő formává, és ezen túlmenően az ember hétköznapi világának is megannyi cselekedetét, helyzetét hozhatja összefüggésbe azzal a lényeggel, amit az élet határán túli világ lényegének vél. Azt a gondolatot, hogy a világ egy része a halálhoz fűződő képzetekkel azonosítható, az emberi gondolkodás képes a végletekig feszíteni. És a gondolkodás e végletessége a lét korlátainak titkaihoz vezethet el; a halált az élettől elválasztható titokban, mint tükörben, nem pusztán a halál lényege válik láthatóvá, hanem a létezés ereje is."