Új fényben a magyar középkor művészete Megnyílt a Nemzeti Galéria kőtára Amikor a Nemzeti Galéria 1973-ban a Kossuth-térről felköltözött a Budavári Palotába, a Szépművészeti Múzeum régi magyar gyűjteményeit is átvette. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a magyar művészet régi - középkori és barokk - , valamint új- és legújabb kori -tehát XIX. és XX. századi - emlékeit egyetlen múzeumon belül mutassák be. E koncepció jegyében szervezték meg a galéria illetékes osztályait, illetve nyíltak meg rövidesen ezek állandó bemutatói, köztük 1979-ben a "D" épület földszinti teremsorában a XIV. és XV. századi táblaképek és faszobrok, majd 1982-ben - az egykori trónteremben - a késő gótikus szárnyas oltárok tárlata. A kőtár néhány jellegzetes darabbal kitekint a Jagelló-kor reneszánsz művészetére is, s bőséggel idéz a királyi udvar inspiráló hatására kibontakozó főúri és főpapi mecenatúrából. A kőtár utolsó darabja 1526-ból, a mohácsi vész évéből datálódnak; ezt követően művészetünk fejlődése fokozatosan irányt vált: megkezdődik a barokk behatolása.