A csoport alkotói számára fontos szerepet játszik a táj, illetve az identitásukat formáló környezet, legyen az Marosvásárhely, Budapest, vagy akár Élesd. A kiállítás főcíme, a Zóna is éppen a táj és a hely, az identitás és a művészi egyéniség összefonódását jelzi. A Zóna persze nem az Élesdi Művésztelep, és nem is Aleşd városa, de még csak nem is a volt keleti blokk. Ám mindegyik geopolitikai fogalomban ott van valami a Zónából, Andrej Tarkovszkij Sztalker és Gothár Péter A részleg című filmjéből vagy Bodor Ádám Sinistra körzet című regényéből. Az irodalmi, a filmművészeti és a képzőművészeti alkotásokat szintén inspirálja a hely – a hetvenes évek Szovjetuniója, a nyolcvanas évek Romániája és a kilencvenes évek Magyarországa. A tárlat kurátora, Hornyik Sándor koncepciója alapján a művészek a kiállítótérben egy-egy olyan személyes tárgyat is elhelyeztek, amely valamilyen konkrét helyhez kötődik az életükben, míg a hozzájuk tartozó kommentárok képet adnak arról, hogyan látják az alkotók a világot, milyen értékek iránt elkötelezettek, miben hisznek. Tarkovszkij Sztalkerének az alapkérdése is a hit (de nem feltétlenül a vallásos), tehát az, hogy a Zóna emberei miként használják fel magát a Zónát, annak konkrét helyszínét és tárgyait, valamint az azt övező legendákat és hiedelmeket arra, hogy élhetővé és elviselhetővé tegyék saját, kietlen világukat. Azt a szubjektív világot, amely egy másik fénytörésben maga is csodálatosan komplex, hiszen rengeteg nép, kultúra, vallás és ideológia töredékeiből áll össz