Kékfestő Múzeum, Küpa (Kipa) szoba a festőkádakkal.

Képeslap negatívja.

A küpa-szobában történt a végek festése. Itt sorakoztak a festőmedencék, a küpák. Ezek eleinte vörösfenyőből készültek, de mivel ebből hamar megszökött a festékoldat, a századforduló óta a falazott, betonozott kádak terjedtek el. A medencék fölött ráfok lógtak csigaszerkezeten. Eleinte a ráfok fából készültek, a kerületükön kis akasztókampókkal. Később terjedtek el a vasból készült koronaráfok. A nagyobb ütemű termelés idején jelentek meg a csillagráfok. Itt már az áru mindkét széle rögzítve volt, és a csavarmenet segítségével a két ráf egymástól eltávolítható volt, így az áru kifeszült. Csigák segítségével engedték az oldatba a ráfokra függesztett árut úgy, hogy a folyadék egytenyérnyire ellepje. Fél óráig hagyták festődni a kelmét, majd a felszínre húzták levegőztetni. A fehér anyag sárgászöld színben emelkedett ki a medencéből, majd egyre sötétebb zöld lett, és végül világoskékre változott. A ráfról lelógó vászon rétegei közé pálcával benyúlva óvatosan mozgatták meg a rétegeket, ezzel is gyorsítva az oxidációt. Különösen vigyázni kellett arra, hogy a mintázott végeknél nehogy leverjék a fedőmasszát, mert az anyag akkor ott is elszíneződött volna. A fedőanyag, a pap alatt ugyanis festetlen maradt a vászon, még a hátoldalon is. Minél többször ismételték meg a csávafestést, annál sötétebb színű lett a kelme. A sötétkék szín eléréséhez kb. 8-10 merítésre volt szükség. Négy-öt merítés után aztán megfordították a vásznat úgy, hogy ami addig felül volt, most alulra kerüljön, hogy ne legyen árnyalatnyi különbség sem az ülepedő vegyszerek miatt.

Dying tubes in (room) Kipa in the Bluedye Museum of Pápa.