Sárdi János kékfestő mester időszaki kiállításának megnyitója.

Hazánk legidősebb kékfestő mestere, Sárdi János Nagynyárádon él – hét évtizede nyitotta meg a műhelyét. Sárdi János 1920. június 3-án született Mohácson. Nagyszülei jómódú földművesek voltak. Nagyanyja javaslatára választotta a kékfestő mesterséget. Inas éveit Auth Rezső bólyi kékfestő mesternél töltötte. Két év alatt két mesterséget sajátított el, a kékfestést és az anyagfestést. Segédévei során Budapesten a kékfestő, kelmefestő és vegytisztító és fonalfestő mesterségeket is kitanulta. 1947-ben mestervizsgát tett, majd a következő évben iparengedélyt szerzett és létrehozta műhelyét Nagynyárádon. 1979-ben megkapta a Kiváló Kisiparos kitüntetés arany fokozatát, 1985-ben elnyerte a népi iparművész címet, ’88-ban a népművészet mestere lett. 1994-ben a Baranya Megyei Közgyűlés művészeti díjjal tüntette ki, 2015-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át. – Kékfestőnek lenni Isten áldása – vallja Sárdi János, akinek munkaszeretete, hivatástudata ámulatba ejtő. Patinás műhelye hat évtizednyi alkotómunka lenyomatát őrzi. A Mohácstól 12 kilométerre található, 800 lakosú Nagynyárád a mester révén vált országosan, sőt, határon túl is ismertté, hosszú évtizedek óta látogatók – magyarok és külföldiek – tucatjai fordulnak meg a kékfestőműhelyben. Sárdi János munkássága előtt tisztelegve 1999 óta Nagynyárád minden nyáron megrendezi az Országos Kékfestő Fesztivált. A textil mintázásához nyomódúcokat használ. Nyomódúchoz a félkemény gyümölcsfák a legjobbak – mondja a mester -, az általában rendkívül aprólékos mintázatot sok-sok apró réztű és méretre vágott, hajlítható rézlemezekből alakítják ki. A nyomómintának nemcsak szépnek, de egyenletesnek is kell lennie – elkészítése kiváló rajzkészséget és manuális készségeket igényel. Ha például címer vagy felirat kerül a dúcra, tükörfordításban kell a mintát kialakítani. Sárdi János napjainkban is készít megrendelésre nyomódúcokat – a műhelyében többféle méretben szebbnél szebb változatokat láthatunk. Nagyjából 500 darabos mintakészletének egyik részét régi, bezárt kékfestőműhelyekből vásárolta, de nagyon sokat saját maga készített. A legtöbb nyomódúc – lenyűgöző kétkezi munka eredménye – 100 év körüli, de vannak 150-160 évesek is. Az ún. tele mintákhoz a rézlemezeket kőkemény szilárdságúra száradó masszával töltik ki. Régen gyantát használtak, de a puha és sérülékeny anyag minden használat után újratöltést és felületkezelést igényelt. A műhely ezen részében végzi a mester a kelme mintázását. Sárdi János szinte kizárólagosan kézi nyomással, nyomódúcokkal állította elő a hagyományos indigóval és a búzavirágkék színű indantrén festéssel készült termékeit. A műhelyben nyomon követhetők a kékfestészet munkafolyamatai, a kifőzés, a keményítés, a pámolás, a mintázás, a festés, a mosás, a mángorlás. Máig működő muzeális értékű gépeket is láthatnak a látogatók a mesternél, köztük az 1888-ban gyártott nyomógépe. Három másik műhelyrészben 1880-ban méterárukhoz gyártott – eredetileg gőzmeghajtású, ma villanyüzemű – mintázó, valamint egy 120 év körüli mángorlógép egy további helyiségben pedig két három méter mély festőkád, szárító- és mosóberendezés. A felesége volt a mester jobb keze – nyolc éve hunyt el. – Minden szakmának megvannak a nehézségei, de meg kell találni benne a szépséget is. Tudni kell bánni az anyagokkal s ettől szép egy szakma, hogy ismerjük minden kicsi részletéig.

Opening ceremony of bluedye master Mr. János Sárdi's temporary exhibition in the Bluedye Museum of Pápa.