Gárdonyi (születésű) Patikárus Ferkó (1827-1870) zenekarvezető portréja. Ferkót eredetileg Dudásnak hívták, a Patikárus név úgy ragadt rá, hogy a Velencei tó közelében az egyik kastély ura "lelki beteg" volt és Dudás bűvös játéka ragadta ki a bajából. A hegedűjáték szabályosan meggyógyította az urat, ezért az Patikárusnak nevezte át Ferkót. A Patikárus népzenész-család leghíresebb tagja volt, az 1850-es és 60-as években a legnagyobb népszerüségnek örvendett. Híre a fővároson túl az ország minden vidékén elterjedt, különösen az Alföldön, mert szoros családi kötelék fűzte Boka Károly családjához, akinek a veje volt. Zeneszerzőként is kitűnt számos magyar tánc-zeneművével. Intenzív életet élt és férfikorának delén halt meg Budapesten. [forrás: Markó Miklós: A régi mulató Magyarország. Hires cigányzenészek, 1927, 24. o]. A könyvben látható fénykép nagyított másolata.